A turbókompresszorok áramlástani elven működnek, szerkezetük a turbófúvókéhoz hasonló. Nagyobb nyomás elérésére csak a többfokozatú, nagy fordulatszámú gépek alkalmasak. Egy tengelyre több (maximum 10) lapátkereket szerelnek, amelyek az ábra szerinti közös házban helyezkednek el. |
| A gáz az egyes lapátkerekekre axiálisan lép be, majd a lapátkereken radiálisan áthaladva a vezetőkeréken át a külső kerület mentén a másik fokozatra kerül, ahol tengely mentén axiálisan lép be a következő fokozatba és így halad tovább. |  |
Az utolsó fokozat csigaházas kiképzésű érintőleges kilépéssel. Az egymás után következő fokozatok lapátkerekeinek átmérője egyre kisebb, mert a gáz térfogata egyre csökken. |
| A turbókompresszor lapátjai nagy fordulatszámmal járnak,
egy-egy fokozatban csak kis sűrítést adnak. A turbókompresszorokban általában
adiabatikus állapotváltozást tételezünk fel, de a fokozatonként külön hűtött
turbókompresszorokban közel izotermikus az állapotváltozás. Előnyük a nagy szállítóképesség, egyenletes gázszállítás, ezért jól alkalmazhatók folyamatos technológiákban is. Nincsenek nagy lengőtömegeik, szelepeik, súrlódó alkatrészeik, mint a dugattyús kompresszoroknak. A szállított gáz olajmentes. Közvetlenül motorról vagy gőzturbináról hajthatók, nincs szükség mozgásátalakító hajtóműre. (Hajtására hulladékgőz is felhasználható.) Helyigényük lényegesen kisebb mint az azonos szállítóteljesítményű dugattyús gépeké. Hátrányuk, hogy korlátozott a nyomásarányuk, általában kisebb mint a dugattyús kompresszoroké. Hatásfokuk függ a fordulatszámtól. Zajosak. Nagy gázmennyiséggel dolgozó technológiáknál alkalmazzák. Szabályozásukat megoldhatjuk a beszívott gázmennyiségnek a szívótérbe való visszavezetésével (károstér növelése, megkerülő vezeték beépítése), szakaszos üzemeltetéssel, esetleg fordulatszám változtatással.  |
