Ventilátorokkal nagy mennyiségű gázok, gőzök vagy levegő továbbításáról, eltávolításáról gondoskodunk, miközben a továbbítandó közeg lényeges nyomásváltozást nem szenved, a nyomásarány maximum 1 és 1,1 közé esik.

Nyomásarány (nyomásviszony, kompresszióviszony): a gép nyomó- és szívócsonkjában mért abszolút nyomások hányadosa. Jele: e (epszilon), e = p₂/p₁, ahol p₂ a nyomóágban mért abszolút nyomás (Pa), p₁ a szívóágban mért abszolút nyomás (Pa).

Laboratóriumok, üzemek, épületek légcseréjét nem mindig elegendő a természetes szellőzéssel biztosítani. Az elhasznált levegő eltávolítására, a friss levegő beadagolására ventilátorokat alkalmazunk. A levegő továbbszállítására alkalmas ventilátor vagy más néven szellőző működési elvében azonos a centrifugálszivattyúval, csak méreteiben és felépítésében különbözik attól. Mindkettő áramlástani elven működik.
Szerkezetük szerint lehetnek:

Szállítóképesség A ventilátorokkal előállított nyomáskülönség általában nem nagyobb 0,1 barnál. Ilyen körülmények között a gáz sűrűsége állandónak tekinthető, és a folyadékokra érvényes összefüggések közül jó közelítéssel használható az áramlás folytonosságának törvénye:  Q = A·v, ahol Q a szállított gáz mennyisége (m³/s), A a cső keresztmetszete (m²), v az áramlási sebesség (m/s).

Azokat a ventilátorokat, amelyek a levegőt szabad légkörből szívják el, és valamilyen térbe nyomják, nyomóventilátoroknak nevezzük. Ha a ventilátor feladata egy gépből, helyiségből vagy zárt térből levegőnek vagy más gáznak az eltávolítása és a szabadba való fúvása, akkor szívóventilátorról beszélünk. Szerkezetileg ezek nem különböznek egymástól, egyszerű fémlemezes vagy műanyag kivitelű gépek.