2010. szeptember 20-án délután jó hangulatú beszélgetésen vehettek részt a könyvtárban, akik eljöttek a rendezvényre. A találkozást megtisztelte jelenlétével a költő felesége is.

Kezdésként iskolánk diákjai szavaltak Szigeti-verseket. Majd az idős költő válaszolva a kérdező és a közönség kérdéseire mesélt debreceni emlékeiről, arról, hogy milyen volt vegyiparisnak lenni az 50-es években. Szó esett a költői indulásáról, de választ kaphattunk arra is, hogy miként írja a verseit, hogy baloldali érzelmű emberként mit tart fontos értéknek, és hogyan tekint Istenre és a vallásra.

A 60 éves iskolával való találkozás ihlette az alábbi költeményt:

Szigeti György: Régi iskolám, köszönöm, hogy hívtál

(60 éves az Erdey-Grúz Tibor Vegyipari és Környezetvédelmi Szakközépiskola)

Egykori iskolám falai között
jártam tegnapelőtt meghatottan,
szívembe a múlt úgy visszaköltözött,
mintha ki sem mozdult volna onnan.

Emberré válásom állomásai
ezer emléket idéztek elém,
visszhangzott a lelkem, véltem hallani
egy tizenhat éves vézna legény

ötvennégy évvel ezelőtti hangját,
hogy körbe röpül a folyosókon,
e falak őrizték, most visszaadják
a lelkesedést, s én meghatódom.

Elérzékenyülök, mert újra látom,
hol röpdösött a lelkem valaha,
itt szökkent virágba az ifjúságom,
a lét egyetlen, drága tavasza.

Mert vannak igazságok, amelyeket
lehetetlen felfogni helyesen,
ha előbb tévutakat nem keresek,
nem tesz az élet kitérőt velem.

Ilyen az iskolánk szeretete is,
elhagyni egykor férfimunka volt,
magát teremtő öntudat-genezis
az életünk, ha el is kóborolt.

Régi iskolám, köszönöm, hogy hívtál,
jöttem örömmel, máskor is jövök,
öreg szemembe egy könnycseppet csaltál,
és megnyugtattál falaid között!

2010. szeptember 22.

A költő versei olvashatók a www.blogter.hu/profil/szigetigy40 weboldalon.

Képek a találkozóról

A kis képekre kattintva új ablakban, nagy méretben jelennek meg a képek.